Vásárlás gyermekkel – Mit tegyünk a kosárba?

Vásárlás gyermekkel – Mit tegyünk a kosárba?

részlet Antal Emese Gyermek az asztalnál című könyvéből

A legtöbb szülőnek a gyerekekkel történő vásárlás csak nyűg, ez érthető is, hiszen a legkisebbek türelme hamar elfogy a zsúfolt piacon, hipermarketekben, míg a nagyobbak főleg különböző édességekkel szeretnék telepakolni a bevásárlókocsit. A feszültség folyamatos. Ezek után nem csoda, ha az anyuka egyedül intézi a beszerzést. Pedig ha jól belegondolunk, az egészséges táplálkozás, a tudatos vásárlással kezdődik. Éppen ezért az a jó, ha minél korábban bevonjuk a gyerekeket a vásárlásba/beszerzésbe.

Fontos, hogy az élelmiszereket, ételeket ne csak elkészítve, a tányéron, hanem frissen, „eredeti állapotukban” is lássák a gyerekek. A vásárlás lehet egy jó közös program is, egy gyakorlati környezetóra, amikor sok mindent megtaníthatunk a gyerekeknek a különböző alapanyagokról.

De mikor kezdjünk neki a közös vásárlásnak? – adódik a kérdés, amire nem lehet pontosan válaszolni. Hiszen ahány gyerek, annyi féle. Véleményem szerint óvodáskortól már szépen lassan, be lehet vonni a kicsiket. Mindez attól függ, hogy mennyire érdeklődik. Semmit se erőltessünk. 

Az alábbi jó tanácsok minden gyerekre egyformán vonatkoznak.

  • A gyerekek szeretik a stabilitást/a biztonságot, a megszokott dolgokat. Ezért még otthon magyarázzuk el nekik, hova megyünk, mi fog a bevásárláskor történni.
  • A vásárló körútra, piacolásra mindig szánjunk elegendő időt. Készítsünk listát, így kisebb valószínűséggel viszünk haza olyan dolgot, amire igazából nincs is szükségünk.
  • Soha ne üres gyomorral és szomjasan menjünk az üzletbe, mert az éhes, szomjas gyerek sokkal több mindent megkíván. Így aztán végképp nehéz lesz ellentmondani, akár az édességes polc előtt. A kisebbek gyakran választanak a különböző figurák, promóciós játékok alapján. Ez maximálisan a szülő felelőssége, hogy mit engedélyez.
  • Az is jó módszer, ha vásárlás előtt megbeszéljük a gyerekkel, hogy csak egy dolgot tehet ő a kosárba. Nem kell engedni, ha többet akar. Mindig a kisebb kiszerelést válasszuk ilyenkor. Ne engedjük, hogy helyben meg is egye, amit választott, és csak a csomagoló papírjával érkezzünk a pénztárhoz.
  • Arra sem árt figyelni, hogy a vásárlás előtt mit evett a gyerek. Ha például ebédre szilvásgombóc volt, akkor vásárláskor inkább valamilyen sós rágcsálnivalót, tej alapú nassot, magokat vagy gyümölcsöt  tegyünk a kosárba. Közben pedig elmagyarázhatjuk, hogy az a gyümölcs hol terem, milyen vitaminokat tartalmaz, milyen módon érkezett a gyümölcsös ládákba.

A választás korspecifikus is. Azokat a gyerekeket, akik még nem tudnak olvasni, a szülőnek kell irányítani. Az iskolásokat viszont már megtaníthatjuk arra, hogy mire kell figyelni/mi minden található a csomagoláson. A szülők többsége sem tudja, milyen anyagokat rejtenek az E-számok. Éppen ezért az is jó módszer, ha megszámoljuk, a termék hány E-t tartalmaz és a kevesebb adalékanyaggal dúsítottat preferáljuk. A felvágottak esetén például arra is hívjuk fel a gyerekek figyelmét, hogy hasonlítsa össze a termék színhús és zsírtartalmát. Ez a módszer az árkülönbségek szemléltetésére is alkalmas. Így könnyebben megértheti, hogy egy-egy termék miért olcsóbb vagy drágább.

 

Tippek

  • Minden terméknek nézzük meg a szavatosságát!
  • Sérült csomagolású dolgot/árut soha ne válasszunk!
  • A zöldség, gyümölcs esetén inkább a darabos kiszerelésből válogassunk, hiszen ha a nagyobb csomagolásban egyetlen is sérült, akkor az néhány nap alatt a többit is megbetegíti!
  • Az élelmiszereket már a vásárláskor külön kezeljük: ne érintkezhessen pl. a földes áru a pékáruval!

Tudta-e?

A szuper- és hipermarketek nem véletlenül vannak hasonlóan berendezve. Ennek élelmiszerbiztonsági oka is van. Először a pékárut vegyük meg, utána a zöldség- gyümölcs következik, majd a hús és tejtermékek és csak a legvégén, a kasszához való besorolás előtt a mélyhűtött termékek, hiszen azoknak nem szabad kiolvadniuk.

 

Vélemény, hozzászólás?