Nem játszik egyedül? Így szoktasd rá!

Nem játszik egyedül? Így szoktasd rá!

Mátéval három éve otthon van édesanyja, Judit. Helyes, okos fiú, Judit mégis néha úgy érzi megfullad, ha valaki nem foglalja le őt. Viccesen „matricának” szokta hívni mások előtt, de közben tudja, hogy ez komolyabb annál. Rajta lóg, ha be akar pakolni a mosogatógépbe. Ott van, amikor öltözik. Főzni akkor szokott, amikor Máté már lefeküdt, mert nem tud odafigyelni, ha a kisfiú ébren van. Nem hagyja békén, még akkor sem, amikor a wc-n ül. Ha épp nem öltöznek, vagy esznek, szinte az egész napot a játszószőnyegen töltik. Judit üveges szemekkel tologatja az autókat, s közben valahol máshol jár az esze… „Máté nemsokára oviba megy, remélem ott végre megtanul egyedül játszani.”

Nem hagy békén? Folyton nyaggat, rajtad lóg? Még egy mosást sem tudsz nyugodtan betenni? Akkor ez a cikk neked való!

Az önálló játék képessége a család minden tagja számára hasznos, miközben elengedhetetlen lépcső a gyerek fejlődése szempontjából. Nem csak arról szól, hogy valahogy teljen már el ez a nap is. Miközben egyedül merül el a játék világában, tapasztalatot szerez az önállóságról, csiszolja kreativitását, és feldolgozza a napközben felgyülemlő feszültségeket, érzelmeket. Sőt, megtanulja szabályozni az idegrendszerét érő ingermennyiséget is, azaz elsajátítja a „nem unatkozás” képességét. No és persze megváltás a szülőnek is, hiszen végre van ideje szusszanni, elintézni a dolgait, és valljuk be, elengedhetetlen ahhoz, hogy ne csavarodjunk be teljesen a gyerekneveléstől. A következőkben összeszedtem azokat a körülményeket, amelyek a leginkább támogatják, hogy gyermeked megtanulja végre lefoglalni magát.

  1. Érdemes a játékpark szelektálásával kezdeni a folyamatot, és megszabadulni minden olyan passzív eszköztől, amelyek önmagukban is szórakoztatóak. Ezek azok a játékok, amelyek önmagukban ingerelnek, meg kell nyomni egy gombot és csak befogadni azt a produkciót, amit a kreatív játéktervezők megálmodtak. Ezek az elemes, csörgő, mozgó, zenélő, beszélő csodák. Ezek azok a játékok, amelyek után a leginkább sóvárognak a gyerekek, de ezekkel játszanak a legkevésbé. Ugyanis a velük való játék nem igényli a gyerek hozzáadott értékét. Szép lassan ellustulnak tőlük a „játékizmok”.
  2. Következő lépésként érdemes a minimumra szorítani a képernyőfogyasztást. Mennyi a minimum? Nyilván a semennyi. Ha kicsi a gyerek, azért, ha nagyobb és még mindig nem tudja önállóan elfoglalni magát, akkor azért. Ez egy külön cikket is megérdemelne, de a lényeg az, hogy minden egyes képernyő előtt töltött perc csökkenti annak valószínűségét, hogy gyermeked rájöjjön arra, mivel tudja saját magát szórakoztatni.
  3. A minimalizmus nem csak a lakberendezési újságokba való, hanem a gyerekszobába is. Ha már megszabadultál az elemes kütyüktől, itt meg se állj! Ne legyen agyonzsúfolva a gyerekszoba, vagy a nappali temérdek játékkal! A kicsik nem tudják, hogyan fókuszáljanak egyre, ezért inkább el se kezdik, vagy kapkodnak egyikből a másikba. Arról nem is beszélve, hogy ennyi színes tárgy és a velük való játék lehetősége olyannyira felpörgeti a őket, hogy már nincs is kedvük a játékokkal foglalatoskodni. Nem viccelek, ha maximum 10 játék van mindig elől – és a többit vetésforgóban időről időre előveszed, míg a többit ismét eltünteted – optimális körülményeket teremtettél az önálló játékhoz.
  4. Ha még a rengeteg szelektálás után maradt bármi, érdemes abból a szempontból is átvizsgálni a játékparkot, hogy valóban alkalmasak e önálló játékra a kicsi korában. Ha a Lego-hoz kellesz, hogy összeilleszd, hidd el, mindig szólni fog neked. Az sem utolsó szempont, hogy biztonságosan hozzáférhetőek legyenek ezek a kellékek. Ha a szekrény tetején is van valami, tuti, hogy mindig az fog kelleni. Máris lőttek az önálló játéknak!
  5. Érdemes világos kereteket teremteni, mikor játszotok közösen, és mikor nem veszel részt. Ha mindig otthagyod a mosogatógépet, ha egy kicsit nyavalyog, vagy attól való félelmedben, hogy nehogy hisztizzen, éjszakára marad minden házimunka, gyorsan megtanulja, hogy ezt megteheti. Egyszerű, de egyértelmű mondatok ezek: „Most idejövök és játszom veled” „Miután bepakoltam a mosogatógépbe, játszom veled.” Elmegyek és bepakolok a mosogatógépbe, gyere, ülj oda közel és hozd a játékot, amivel játszani szeretnél addig.”
  6. Amikor vele játszol, ne vezess, csak kövess! Nem azt mondom, hogy a szülő sose szólhat bele, de annyit, de annyit okoskodunk, tiltunk, instruálunk játék közben, hogy majdnem ugyanolyan lesz, mintha foga mosni küldtük volna a gyereket. Nem kell ám mindig szórakoztatnunk, hisz akkor átvettük máris az elemes kütyü szerepét. Fontos, hogy a kicsi értse, megélje, hogy csakis ő a főnök a játékban. Egyszerű, csal kövesd az instrukcióit.
  7. Számolj le a bűntudattal! Egyik gyerek sem igényli valójában, hogy 0-24-ben vele foglalkozzanak, de ügyesen tudja használni és a maga javára fordítani anya vagy apa lelkiismeret furdalását. Hidd el, hogy amikor nem játszol vele, akkor is tanítod. Ha sosem unatkozik, ha sosem nyűglődik, sosem tanulja meg lefoglalni magát.
  8. Sok szülőt hallottam (talán magamat is) olyan módon önálló játékra biztatni gyermekét, mintha az valamiféle büntetés lenne és egyenesen le akarnánk őt rázni. Ilyenekkel próbálkozunk: „Az Isten szerelmére, hát miért nem vagy képes egy kicsit leszállni rólam?” „Most már kezdjél magaddal valamit, különben nem tudom mit csinálok” Csoda, ha nincs kedve egyedül játszani? Belátható, hogy sokat számít, miként keretezed ezt a dolgot.
  9. Persze nyilvánvaló igénye egy kicsi gyereknek, hogy a szeretett szülei közelében lehessen. Miért menne fel az emeletre a szobájába, ha mindenki más a földszinten van? Engedd meg, hogy közel lehessen hozzád, ha a konyhában serénykedsz, melletted, a földön maradhasson.
  10. Amikor végre egyedül játszik, ahelyett, hogy örülnénk, hát nem éppen akkor jut eszünkbe megzavarni a flow élményt dicsérettel, kérdésekkel, kommentárokkal? A tapasztalatom az, hogy ezt is sokszor inkább a bűntudat táplálja, és nem annyira az őszinte öröm, vagy érdeklődés. Nem csak azzal nehéz megbirkózni, ha állandóan szükség van ránk, hanem azzal is, ha már nem kellünk.

Plusz egy: A nagytestvérek minősített esetei az önálló játéknak. Sok családnál láttam, hogy szinte kötelező szépen együtt játszani a gyerekeknek, ha akarnak, ha nem. Egyrészt vannak, akik nagyon szeretnek magányosan tevékenykedni, másrészt mindenkinek kell, hogy lehetősége legyen arra, hogy egy kicsit elvonuljon és ne piszkáljon a tesó bele a játékába. Had’ ne kelljen jó pofát vágnia ahhoz hogy mindig ledönti a tornyot, és megértenie, ha mindig elveszi a kedvenc autóját. Szüksége van a szülői védelemre, hogy zavartalanul is játszhasson tesóveszély nélkül. Ha erre nincsen lehetősége, az óvodában fogja leverni a többieken az őt ért sérelmeket.

Pethő Orsolya, pszichológus

Ha nevelési gondjaid vannak, itt kérjél időpontot: www.kolyokszerviz.hu

Nincs hozzászólás

Mondd el a véleményed

#Kövess minket az Instagram oldalán is!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az oldal sütiket használ a jobb felhasználó élmény érdekében. A legújabb EU adatvédelmi törvénynek (GDPR) megfelelően kezeljük adataidat. Részletes tájékoztatót az adatkezelési tájékoztatónkban olvashatsz. Az "ELFOGADÁS" gombra kattintva elfogadod a sütik használatát.

Bezárás