Miért hazudnak a gyerekek?

Volt már olyan, hogy elkerekedett a szemed, akkora blődséget mondott a gyereked? „Anya mindig csokit ad nekünk vacsorára.” „A mi autónk százszor akkora, mint a tietek.” „Apa fel szokta próbálni a melltartódat, amikor te nem látod.” Miiiiiii???? Hazugságok, füllentések, képzeletbeli barátok, színes sztorik. Meddig normális ez? Csak színes a fantáziája, vagy ez maga az erkölcsi fertő?

Egy két éves gyerek már simán letagadja,  hogy tele a pelus, annak érdekében, hogy megússza a cserével járó hercehurcát. Azt mondja, hogy nem ő öntötte ki a vizet, vagy bemártja a kis barátját. Érdemes haragudni rá, szembesíteni vagy megbüntetni? Egyértelműen nem. Ezek önvédelmi füllentések. Minél inkább a sarokba szorítod, minél inkább fenyegetve érzi magát annál jobban fog védekezni – azaz tovább füllenteni. Nyilván az a célod hogy értékelje, és gyakorolja az őszinteséget, de annak nem az a legjobb módja, hogy még inkább védelemre kényszeríted. „Hű pedig, nagyon büdi ez a pelus, nem lehet, hogy mégis van benne valami? Cseréljük ki” „Csak nem magától borult ki ez a víz, tán valaki véletlenül meglökte? Gyere, segíts feltörölni” „Akárki is húzta meg a cica farkát nagyon fájhatott neki.”

A felnőttek is nap mint nap hazudnak, ráadásul nem is egyszer. Ha megállít a rendőr gyorshajtásért, mit mondasz? Oh, bocsi, de annyira élveztem a sebességet!?  Nem. „Nem láttam a táblát.” Több könyv is született már, a kutatások összefoglalásaként, vagy egy hazugság mentes világról filozofálva. Mindenesetre hazudnak a felnőttek, és hazudnak a gyerekek is. Sajnos ez része az életünknek, de szeretnénk ha gyermekeink tisztelnék az őszinteséget, és elég bátrak lennének ahhoz, hogy gyakorolják is azt. Vagy mégsem? Legyenek helyzetek, amikor a béke kedvéért szépítik, elhallgatják az igazságot? Ugye milyen nehéz kérdések ezek? A gyerekek számára méginkább az, ezért legyünk kicsit toleránsabbak a hazugságokkal szemben, és inkább nézzük azt, mi van mögötte, s koncentráljunk az okokra.

Miért hazudnak a gyerekek?

Hogy menők lehessenek. Igen, a hazugság mögött sokszor az a vágy áll, hogy tartozhasson valahova, vagy épp ne lógjon ki valahonnan, hogy nagyobbnak, erősebbnek lássák, a rangsorban előrébb kerüljön. Ez a módja a hazugságoknak így kortársakkal szemben érvényes. Önbecsülés, önérvényesítés a téma – hogyan tudok másként is elismerést szerezni magamnak?

Elkerüljék a következményeket. És persze megfeleljenek a felnőttek elvárásainak. Egy haragos felnőtt nem csak azért ijesztő, mert félő, hogy meg is üt – hanem mert a viselkedésével azt kommunikálja, hogy nem szeret. Nem vagyok szerethető, nem vagyok jó. Végső soron a kapcsolat, a szeretet elvesztése a téma. Azok a gyerekek jóval többet hazudnak, akiknek nincsen jó kapcsolata a szüleikkel, úgy érzik, nem fogadják el őket a szüleik.

Elkerüljék, hogy másokat megbántsanak. Az előbbi ok egyik aljafa. Nekünk felnőtteknek is komoly tapasztalataink vannak benne. Vajon, amikor arra kérjük a gyereket, hogy ne mondja meg a nagyinak, hogy nem tetszik az ajándék, vagy a szomszéd fűrészpor ízű süteményét dicsérjük – nem pont ebből adunk haladó leckéket gyermekeinknek?

Hogy megőrizzék az intim szférájukat. Főként tinédzserkorban kerül fókuszba, hiszen szeretnének látványosan elkülönülni a szüleiktől. Hogy ne tudjanak mindenről. Lehessenek saját titkaik. Fájdalmas dolog a kontrollt elveszteni felettük, de szükségük van saját térre, világra, amibe nem mászunk bele. Némileg vissza kell magunkat fogni, hogy ne kelljen mindenáron hazugságokkal távol tartani minket.

A hazugság – bármi furcsa – de nem erkölcsi kérdés. Azt is tudjuk, ha magát a hazugságot büntetjük, azzal nem megyünk semmire. Nem csökken a számuk, sőt, még nagyobb és cirkalmasabbak lesznek. Minden gyerek tisztában van vele, hogy nem szép dolog. Inkább arról szól, van e más eszközöm arra, hogy megoldjak egy konfliktust? Van e elég önbizalmam, önbecsülésem? Viselem e a tetteim következményét? Szembe nézek e azzal, hogy megbántok valakit, hogy büntetést kapok, hogy meg kell javíttatnom az eltörött rollert? Szülőként nem az a feladatom, hogy megtanítsam, hogy hazudni rossz. Ez már megtörtént. Hanem, hogy hatékonyabb probléma és konfliktusmegoldási lehetőségeket adjak a gyerek kezébe.

Képes legyek higgadt maradni, így nem megvonni a szeretetemet – és így állítani fel a korlátokat. Meghallgassam, és meghalljam, hogy mi van a hazugság mögött, és arra koncentráljak. Miért tagadja le a matek házit? Nem bízik a matektudásában? Utál velem tanulni, mert mindig kiborulok? Folyton ítélkezem? Hogy annak legyen következménye, amit tett, nem annak, hogy hazudott róla. Képes legyek az embert és a viselkedését elválasztani: biztos lehessen benne, bármit is tett, attól még szeretem. És persze mutassak hiteles példát. Azt lássa, hogy valóban beleállok a saját konfliktusaimba.

Pethő Orsolya, pszichológus

Ha nevelési gondjaid vannak, itt kérjél időpontot: www.kolyokszerviz.hu

Kölyökszerviz_kontaktokkal

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.