Sajnálom, hogy az „önző” kifejezéshez csak és kizárólag negatív jelentés társul a magyar nyelvben. És az általam ismert összes nyelvben. Pedig önzőnek lenni jó dolog. Anyaként pláne. Elmagyarázom. Ön-ző, annyit tesz, mint önmagadról gondoskodni, önmagadra gondolni. Szerintem mindez egészséges és semmiképpen sem káros. A család minden egyes tagjára nézve.
Nem arra gondolok, amikor tíz év odaadó, alázatos anyai robot után „most már tényleg én jövök! – felkiáltással, otthagyok csapot-papot, és lelépek Jamaicába. Ez már az önmegszorítás évei alatt felgyülemlett düh és felháborodás elkeseredett kompenzációja. Igenis létezik win-win ön-zőség, amikor nem a másik kárára veszek el. Mindössze kijelölöm a határaimat, hogy mennyi húst lehet rólam lerágni, figyelembe veszem a szükségleteimet és teret biztosítok arra, hogy kielégüljenek. Nincs düh, nincs vagdalkozás, csak határok.
A családban mindenkinek vannak igényei, és egyik sem fontosabb a másiknál. A gyereké sem. Van, hogy nem lehet egyszerre mindenkiét kielégíteni. Ilyenkor nincs más hátra, mint sorrendet felállítani. Nem abból a szempontból, hogy kié a fontosabb, hanem milyen sorrendben fogjuk ezeket kielégíteni. Mert mindenkié egyaránt fontos. Ilyenkor meg kell tanulnunk – a gyereknek is – kivárni a saját sorunkat. Kivárni a soromat nem egyenlő az aszkétizmussal. És egy gyerek is képes elfogadni, hogy van, hogy épp háttérbe szorul – de nem egy verembe dobtuk a farkasok közé – hanem épp nagyival van, apával, oviban, vagy egy szupercuki baby sitterrel, aki valami pluszt ad hozzá az életéhez. A modern gyereknevelés 180%-ban a gyerekről szól. Ki bírja ezt feltöltődés nélkül?
Ha az anyák ön-zőek lennének, valószínű, hogy más hivatás után kéne néznem. De sebaj, csak kitalálnék valamit. Emiatt igazán nem érdemes senkinek sem aggódnia. Inkább nézzük az anyai ön-zőség legfontosabb előnyeit:
- Az ön-ző anyuka kevesebbet kiabál. Nincsenek kikészülve az idegei, mert rendszeresen szakít önmagára időt. Miután tele van az érzelmi bukszája, sokkal nagyvonalúbb tud lenni az egyensúlyából kibillent gyerekkel.
- Amikor mégis kiabál, emiatt nem bűntudata van, hanem jelnek tekinti. Jelnek, amely azt mutatja, hogy szüksége van egy kis töltődésre.
- Az ön-ző anyuka, ha kislánya van, megtanítja neki, hogy a nő, az anya szükségletei is ugyanolyan fontosak, mint a család többi tagjáé. Ha fia van, akinek természetesen ugyanezt adja át, jó eséllyel olyan nőt fog választani élete párjául, aki szintén szereti és figyelembe veszi önmagát, nem egy mártírt.
- Az anyai ön-zőségnek vitathatatlan jó hatása van a párkapcsolatára is. Mert az ön-ző nő ragyog, sugárzik és nem nyírja a férfit minden egyes beszólásával. A férfi pedig kész lehozni érte a csillagokat.
- Az ön-ző anya nem gerjed iszonyú haragra egy szép napon a szerettei iránt, akik persze sosem akartak rosszat, nem akarták őt kihasználni, egyszerűen csak azt csinálták amit hagyott.
- Az ön-ző anya nem telepszik rá a gyerekeire, amikor már rég önállóak akarnak lenni. Nem pakol a hűtőjükben, mert ő jobban tudja, mit hova kell tenni, nem mondja meg, hogy mit gondoljanak, hisz ő csak jót akar, és nem várja el, hogy boldoggá tegyék őt. Mert van más is, amiben kiteljesedhet, és nem érzi úgy, hogy erején felül teljesít, vagy olyan kompromisszumokat hozott, amelyeket valójában nem akart meghozni.
- Az ön-ző anya nem várja el, hogy a gyereke hálás legyen azért, amiért őt felnevelte, aki paradox módon éppen ezért lesz hálás.
- Amikor kirepülnek a gyerekek, az ön-ző anyának nem kell azon gondolkodnia, hogy ki is ő valójában, amikor éppen nem anya, mert végig VALAKI volt.
Szóval hajrá ön-zőség! Kapcsoljunk hozzá pozitív tartalmat. Merjünk ön-zőek lenni, mert az mindenkinek jó!
Pethő Orsolya, pszichológus www.anyaszerviz.hu